Megyer Régmúlt történelme
Megyer község Veszprém megyében Sümeg járásban található, a megye legkisebb önálló települése. A Marcal-medencében, a Marcal-folyó bal partján, Rigácstól 2 km-re található a 84-es főút mellett.
A települést először 1332-ben említik meg az oklevelek Megyer néven. Ekkor a debrentei vár tartozéka, a Himfi-család birtokában. A Pápai-családoknak is voltak itt birtokrészei. Mátyás király 1464-ben a Kanizsaiaknak adta. Egy 1559-ben keletkezett oklevél szerint néhai Megyeri Tamás fiait - Gáspárt és Imrét - beiktatták a hűtlensége esett Megyeri Péter és Antal megyeri birtokrészébe. Hosszú ideig a Megyeri Család birtoka volt..
Neve a Megyer törzsnévből
keletkezett. A szegényes forrásmunkák a község keletkezéséről és történetéről
alig adnak képet.
A török időkben Megyer a sümegi vár "kapuja" volt és mint ilyen el is pusztult. A két világháború
között a község határának nagyobbik részén – 600 holdon – Lázár József
földbirtokos gazdálkodott. Birtokát később Rozner Ferencnek adta el. Határa
elaprózódott, s a kisnemesi családok kezébe került. Közvetlenül 1945 előtt az
egész határ a község lakóié volt. Megyeren 1939-ben 135 magyar anyanyelvű lakos
élt. Lakóházainak száma 27, területe 739 katasztrális hold. Egyetlen iskolája
sem volt, viszont három kocsmáját is említették, gyakran keresték fel az
eldugott kisközséget a betyárok, akik a falu juhászaival tartottak kapcsolatot.
Megyernek 1969-ben 120 lakosa és 29 lakóháza volt. Területe akkor 400
katasztrális hold, ebből 280 hold szántó, a többi erdő és rét. Két rövid
utcáját említik. A falu mellett folyó Marcalt 1968-ban szabályozták, korábban
50-60 holdnyi területet öntött el évente. Az 1960-as évek kezdetén a kiöntött
folyó elvitte a fahidat, ami helyett új betonhidat építettek 1965-ben. Kisszámú
lakossága – néhány vasutas kivételével – a rigácsi TSZ-ben dolgozott. Megyeren
1959-ben jött létre termelőszövetkezet, három évig gazdálkodott önállóan, majd
1962 áprilisában a rigácsi gazdasággal egyesült. Megyeren üzemegység működött.
Fő üzemág a növénytermesztés és állattenyésztés volt, anyakocákat és
szarvasmarhákat tartottak, mintegy 20-22 fő dolgozott az üzemegységben. Később
a sümegi TSZ-hez csatlakozott, amit 1992-ben számoltak fel.
Arányaihoz
mérten Megyer is fejlődött 1945 után. A villanyt 1959-ben vezették be. Abban az
évben kultúrházat, boltot és tűzoltószertárat létesítettek. Kevés új ház
épület, a régi szalmatetős házakat azonban átalakították, felújították. 2005
második felétől a lakosság nagy része lecserélődött, az új lakosok a főváros
környékéről költöztek ide. A kis település nagy ívet írt le a média szemében.
Megyer közelmúlt történelme
2013 után a turizmus beintegrálásával hatalmas figyelmet kapott és kap napjainkig. Nyílt betekintést nyert mindenki a település életébe, annak mozgalmas fejlődésébe, majd a stagnálás utáni romlásba. Napjainkban változások zajlanak a településen, újult erőre kapott azzal, hogy egy támogató kar gondozásba vette és töretlen felújításokkal igyekszik szép képét megőrizni és élhető közösséget kialakítani a településen élőkkel. Fő vonala a turizmus maradt- sok ausztriai kistelepülés fennmaradási törekvései mintájára, mely kiegészül a településen élők mező- és állatgazdaságból származó megélhetési vonalával.
2022-ben 8 lakóingatlanban élnek állandó lakosok, 12 ingatlan idegenforgalmi célból vendégházként, vendéglátó egységként és rendezvényhelyszínként üzemel, 5 ingatlant időszakosan használnak, 2 ingatlan az önkormányzat tulajdonában van, mely a polgármesteri hivatalnak, illetve a közösségi színtérnek biztosít helyet.
2021-ben alapította a települési
értéktárat, mely a Megyerikumnak elnevezett helyi értékek gyűjteménye: Megyer
története, Pajta Kotta, Mesélő címer, Megyer Pajta, Megyeri Napszőtte Alkotóház
és Könyvtár
Jelenleg egy nyugodt, természetközeli,
mégis alkalmanként nyüzsgő kistelepülés, egy igazi kis ékszerdoboz.
Polgármesterei napjainkig:
